Esküvőtervező:

Patri és Olivér nagyon trendi, és végtelenül vidám fiatal pár. Ugyanakkor nagyon szókimondóak és eredetiek. Határozott elképzeléseik voltak mindenről, az esküvő kapcsán.

Amikor Patríciával találkoztunk, már azzal az elhatározással érkezett, hogy szeretné lefoglalni a zenekarunkat esküvőjére. Egy kicsit zavarba jöttem, amikor elmondta – a legnagyobb szerénységgel – , hogy ő egy híres zenész lánya, és hogy ő maga is énekel.

A kérése az volt, hogy a híres zenekar számait is játsszuk az esküvőn, és amiért engem ez zavarba ejtett, az az volt, hogy vajon mit szólnak a híres zenészek, ha meghallják, hogy mi áthangszereltük a számaikat?? Ez azt jelentette, hogy ahol gitárszóló volt, ott nálunk szaxofon fújta, néhány énekszólamot is egyedivé varázsoltunk, és a tempo is majdnem kétszerese volt a húsz évvel ezelőttinek….

Természetesen a felkérést vállaltuk, és nagy izgalommal készültünk mi is a nagy napra.
Az esküvőt egy belvárosi anyakönyvi hivatalban tartották, az egyházi ceremóniát pedig a városligeti kápolnában.

A pár fotózása során egyenesen a városligeti tóba hajtott egy biciklis, amikor meglátta a menyasszony nem mindennapi ruháját.
A Guns ’n’ Roses „November Rain” c. klipjében szereplő esküvői ruha magyarosított változata volt, – legalábbis mindenki erre asszociált, aki csak látta.

A fotózás ideje alatt a zenekar már a vendégek zenei ízlését tesztelte, és a táncos kedvűek már lendületbe is jöttek, mire az ifjú pár megérkezett.
Ekkor persze tisztelettudóan leült mindenki. Következett az örömszülők megható „útravalója”, majd az ekkor illendő ajándékátadás, megköszönve a szülőknek a sok-sok jót: és persze egymást.

Amiért biztosan mindig emlékezni fogok erre az esküvőre: a menyasszony külföldön élő barátnője egy dalt komponált Patriéknak, mely a megismerkedésükről szólt.
A dal meghallgatása után az ifjú ara, de még az ifjú vőlegény szeme is könnybe lábadt. A dal végén döbbent csend, majd tapsvihar. Mindenki szívesen hallgatta volna még tovább a gyönyörű pacsirta hangú énekesnőt.

Az est során fellépett egy vendég-zenekar is, ahol az énekes „parancsára” mindenkinek ugrálni, és tombolni kellett, de legalábbis énekelni és úgy tenni, mintha táncolna :).
Aki koránál vagy állapotánál fogva nem bírt felállni (itt az idősekre és a terhes nőkre gondolok első sorban), azoknak pedig ülve kellett árgus szemekkel figyelni az eseményeket, és ha ritmusos tapsot is tudtak produkálni, akkor már teljes volt az öröm.

A menyecske maga készítette ruhában táncolt: ez is egyedi és eredeti darab volt: egy rózsaszín alapon fehér pettyes rövid bő szoknyarésszel rendelkező ruha.
Hozzá kis fehér kötény, és rózsaszín fejdísz („főkötő” – ahogy többen nevezték) a ruhával azonos anyagból.

A híres zenekar híres számait a nem annyira híres zenekar sorban eljátszotta.
A híres szülők és híres gyermekeik mellett szerencsénk volt több más hírességgel tölteni ezt a napot.

Szuper volt minden! Éljetek nagyon-nagyon boldogan Patri és Olivér 🙂