Detti:

“Vannak olyan területek az életben, ahol elengedhetetlen egy profi közreműködése. Az esküvő szerintünk ilyen. Mivel Timi az esküvőkben abszolút profi, kérdés sem volt, hogy ha  egyszer férjhez megyek, kinek fogok szólni.

Minden könnyen ment a szervezés során, mert Timi intézett mindent. Mi tökéletesen megbíztunk benne, és a vacsora-kóstolón már szinte az esküvőnkön éreztük magukat, olyan kedves kiszolgálásban volt részünk, és akkora adagokkal!

Ha szépet és jót szeretnél az esküvődre, akkor Timit keressétek meg, nem fogtok csalódni!

Detti és Laci”

 

Esküvőtervező:

Detti és Laci nagyon más volt, mint bármelyik eddigi esküvő.
Mindent alaposan átgondoltak, megfontoltak, és minden más családtag igényeit, félelmeit is alapul vették, amikor meghozták a végső döntéseket egy-egy szolgáltatás megrendelése kapcsán.

Az örömapa például kijelentette, hogy ha olyan helyen lesz az esküvő, ahonnan gyalog nem tud hazamenni, akkor el sem jön az esküvőre. Nem mertem megkérdezni, hogy ezt vajon komolyan gondolja-e, mert viccnek biztosan nem rossz, de féltem, hogy talán komolyan gondolja, és akkor jajj nekem ((((((.

Mivel Dettiék Budapesttől nem messze laknak, így felmerült, hogy Bp-en legyen az esküvő, de az apukának gyalog bizonyosan nagyon messze lett volna, ezért egy lakhelyükkel szomszédos város nagy rendezvényháza mellett döntöttünk.

Az étteremben családias vendéglátással vártak minket, volt próbavacsora, és szállásokat is megtekintettük, ahol majd az igazán messziről érkező vendégek fognak aludni.

A polgári esketés helyszíne még kétesélyes volt: vagy bemennek a lakhelyük szerinti anyakönyvi hivatalba, vagy kijön ez az anyakönyv-vezető a rendezvényházba, és ott megrendezzük a szertartást.
Meghittebb jellege miatt az utóbbi mellett dönöttek.

Ez azért is tűnt jó választásnak, mert az esküvő napjára hatalmas hó esett, a vendégek így is nehezen és késve jutottak el a mulatság helyszínére, hátha még a Polgármesteri Hivatalba is kell menni, ahol még késni sem lehet…

Amikor megérkeztem az étterembe, döbbenten tapasztaltam, hogy a terem polgári esküvőre van berendezve, holott úgy beszéltük meg, hogy ez a terem egyik részében lesz, a másik részében pedig az asztalok – már felterítve a vacsorához – .
Döbbenetemre az étteremvezető elmondta, hogy az ifjú pár itt volt tegnap, és így kérték….
Nekem azonban elfelejtettek szólni, illetve nem gondolták, hogy ez számomra lényeges.

A ceremónia után a vendégek elmentek a templomba, ezidő alatt kellett a dolgos kezeknek átrendezni az egész termet, felteríteni a vacsorához, feldíszíteni az asztalokat, kihelyezni az ültető kártyákat, zenekart beszerelni, behangolni, felszolgálókat eligazítani, stb. … Hát jól feladták nekem a leckét.:(

A zenészek ültető kártyát pakoltak, a technikusok dekorációt helyeztek ki. A gondnok és minden felszolgáló asztalokat és székeket cipelt. Közben felrobbant a kazán, és kétséges volt, hogy lesz-e fűtés. A sütemények még nem érkeztek meg, mert „egy vendég hozza majd” – jó, de mikor ér már ide???

Ekkor megérkezett az anyakönyv-vezető, és hozott egy kazettás magnót 🙂 , hogy majd arról fog szólni a zene a bevonuláshoz. Én komolyan azt hittem, viccel. A magnó bekrepált. Zenész! Tudsz Te hangosítani? Még jó, na akkor hidegbe ki, kocsiból be, a kábel ide oda, hangfal ide-oda, újabb hókupacok olvadoznak a terem közepén, újra felmosni, még nem szárad meg, ne törd ki a nyakad ha átrohansz rajta, és már jönniük kéne. Van még hátra valami?? …

De mire megérkezett a násznép, már minden kifogástalan állapotban készen állt.
A menyasszonyt elrejtettük egy hátsó szobában, mialatt az utolsó simítások is a helyükre kerültek. Kitűzők, zenék, vendégek elhelyezkedése, csokrok, és jöhet a fehér ruhás ara!

A ceremónia nagyon meghitten telt, a bevonuló zene az ifjú pár kedvenc száma volt, melyet a vendégek már nem értettek, hogy miért is tart 5 percig, de lassan mindenki átvette a szerelmesek boldog érzéseit, szó szerint szikrázott körülöttük a levegő.

A vőlegény kedvenc italai, és a pompás vacsora lenyűgözte az új párt, és nagyon nehezen is álltak fel a vacsora-asztaltól. Az est zenés része nagyon különleges volt, minden vendég talált magának megfelelő stílust, táncot.
Hajnalig mulattunk, és persze itt is egy vendég-énekesnő emelte az est fényét, fokozva ezzel a különleges hangulatot. Az utolsóként távozó vendégek átélhettek egyfajta koncert- hangulatot, mert az utolsó egy óra már csak azzal telt, hogy a vendégek számokat kértek, a zenekar pedig teljesítette. Iszogattak, beszélgettek. Mintha egy bárban lettünk volna 🙂 .

Mindent összevetve szép emlékek születtek, és azt kívánok ennek a fiatal párnak, hogy ez a boldogságuk örökké tartson. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodaszép napnak.